Domaine of the Bee

A Domaine of the Bee egy szabadság utáni kezdet volt. 2003 vége felé Justin Howard-Sneyd borászmester és felesége, Amanda rátaláltak a Mauryra, egy ősi borászati faluhoz egy szembetűnő roussilloni völgyben, és szerelem volt első látásra. Négy hektár öreg Grenache és Carignan került fellelésre, egy vállalat alakult meg, és a régió egyik legkarakteresebb kis borászata született meg. A borokat Jean-Marc Lafage perpignani borászmester készíti és az Atlanti-óceán mindkét partján egy odaadó közönségnek adja el közvetlenül.

Egy komoly borászat és egy nagyon elfoglalt tulajdonos

Justin borászmester, aki a domaine mellett is dolgozik: egy volt Sainsbury's-vásárló és a Waitrose borvezetője, most tanácsadó, bíró és szerző. A Domaine of the Bee nem egy hobbi, amelyet a margókon illeszt be, de az ideje véges, és inkább azt szeretné, ha a boron és az embereken töltené, akik azt isszák, mint ha rendeket mozgatna a rendszerek között.

Ez meghatározza, hogy mit kell a szoftvernek tennie, mert a borklub olyan fontos része az üzletnek. 2014-ben indult és szinte teljes egészében szájról szájra terjedve nőtt meg, ma már 450 tagra rúg, akik az uradalomtól készített termékek körülbelül 80%-át vásárolják meg.

Justin írta már azt, hogy miért teszi ezt, és a választ, amelyre jut, a kapcsolat: a földhöz, az évszakokhoz, és azokhoz az emberekhez, akik egy palackot egy asztal körül nyitnak meg. A 450 tag többsége számára a klub az a kapcsolat. Az ajtájukon érkezik meg, és soha nem érezhetne adminisztrációnak.

Egy teljes időszakos csapattal rendelkező borászat elbírhat egy platformot, amely figyelmet igényel: valaki észreveszi a sikertelen megújítást, valaki újra begépeli azt a megrendelést, amely nem érte el a raktárat. Minden kézileg végzett lépés egy olyan lépés, ahol az egyik szállítmány az 450-ből félresiklhat, és minden erre fordított óra egy olyan óra, amely nem a boron kerül felhasználásra. Az automatizálás nem arról szól, hogy kevesebbet gondoskodunk. Arról szól, hogy a klub megújítódjon, fizetett, követett és szállított megbízhatóan, minden alkalommal, anélkül hogy egy személy lenne közvetlenül a közepén.

Az előző szolgáltatójukkal, a Blackboxx-szal, amelynek rendszere leállt, Justin olyan megoldásra volt szüksége, amelynek támogatása és reagálási képessége megfelelő az üzlethez. Egy kapcsolatokon alapuló működéshez egy olyan platform, amelyről nem lehet válaszokat kapni, végül azt eredményezi, hogy folyamatosan figyelni kell rá, és ez időt vesz el más helyről.

Egy klub, amely önmagát megújítja

A Marzipanon a klub magára vigyáz. Megújítások jönnek, kártyákat terhelnek, hibákat próbálnak újra és követik, tagok szünetelnek és kihagynak és visszatérnek. Egyik sem kell, hogy egy dátum valaki naplójában legyen.

A teljesítés ugyanígy működik. A Domaine of the Bee borát a London City Bond tárarja és szállítja, és a Marzipan közvetlenül kommunikál velük, így egy megrendelésből vagy egy klubszállításból a raktárban egy szállítási utasítás lesz anélkül, hogy valaki lemásolná vagy nyomon követné azt.

És amikor mégis szükség van egy emberre

Az automatizálás csak addig visz. Előbb-utóbb egy ügyfél azt szeretné, hogy a szállítmányt visszatartsák, egy klub olyan szövetet akar, amely tavaly nem volt meg, vagy egy megfelelőségi szabály megváltozik, és el kell érnie valakit, aki érti a terméket. Ez volt a döntés másik fele.

A Marzipan független és alapító által vezetett, így amikor egy termelő valamit kér, az azokhoz az emberekhez jut, akik azt építik, nem egy sorhoz. Justin szót kaphat abban, amit ezután készítenek, ami fontosabbnak hangzik, mint amilyen: az a borászatok, amelyek a platformot használják, azok, akik tudják, mi hiányzik belőle.

Az eredmény

450 tagú klub, egy közvetlen értékesítési üzlet és egy szállítási lánc, mind a módján működve, anélkül hogy gondozni kellene. Justin figyelme oda megy, ahova akarja: a borra, és azokra az emberekre, akik évek óta isszák azt. A platform elvégzi a többit, ami a Domaine of the Bee számára a pont volt.